Így fordulhat elő, hogy a párterápia során egy feleség arról számol be, hogy a munkából hazaérve, minden este a tökéletesen kitakarított lakásban vacsorával várja a férjét, evés után rögtön rendet rak, lefekteti a gyerekeket, majd az este végén hullafáradtan a férje mellé zuhan az ágyban, meggyőződve arról, hogy ő megfelelően kifejezte a szeretetét a férje iránt. Mindeközben a férj úgy érzi, a felesége nem törődik igazán vele, és arra vágyik, hogy vacsora után hosszan beszélgessenek, együtt bújjanak ágyba, és nem érdekli, hogy minden nap meleg vacsorával várják-e. Mindenki jót akar, mégsem boldogok együtt. Hogy lehet ez?

Gary Chapman család- és párterapeutaként szerzett több évtizedes tapasztalata alapján arra a felismerésre jutott, hogy a szeretetet ugyanúgy tanuljuk, mint az anyanyelvünket, és az különböző módokon nyilvánulhat meg. Tehát mindannyian azon a nyelven fogadjuk be és fejezzük ki a szeretetünket, amelyre neveltetésünk és személyes hajlamaink nyomán a legfogékonyabbá váltunk. A probléma pedig akkor van, hogyha két eltérő anyanyelvvel rendelkező ember találkozik, mert ilyenkor csak nehezen, vagy egyáltalán nem jön létre köztük a megfelelő kommunikáció és nem értik meg egymást.

És hogy mi erre a megoldás? Azt megtudhatjátok a Jog és Pszichológia következő előadásából, amelyben Mogyorósi Rebeka pszichológustól, család – és párterapeuta jelölttől még választ kaphatunk többek között arra is, hogy hány szeretetnyelv van, és mik ezek jellemzői? Hogyan ismerjük fel hogy nekünk, valamint párunknak mi a szeretetnyelve? És miként kommunikálhatunk eredményesen egy másik szeretetnyelven, úgy, hogy párunk is boldog legyen?