A borderline személyiségzavarban szenvedők viselkedése szélsőséges, kiszámíthatatlan. Környezetük gyakran elviselhetetlennek érzi őket, ám a betegek is gyakran szenvednek éppen önmaguktól.
Bár a személyiségzavart, mint diagnózist csak 18 éves életkor felett állapíthatjuk meg, előzetes figyelmeztető jelek már gyermekkorban észlelhetők. A személyiségzavar ugyanakkor (és ez a probléma lényege!) nem betegség, hanem állapot, mely hosszú, éveken át tartó pszichoterápiás kezeléssel is csak igen nehezen befolyásolható. A borderline személyiségzavar esetén olyan szélsőséges személyiségjegyek kerülnek előtérbe, melyek nagymértékben megnehezítik az egyén beilleszkedését a társadalomba, alkalmazkodását a környezethez.
A személyiségzavar tüneteitől többnyire inkább a beteg családja szenved, állandó gondot jelenthet szűkebb, de akár tágabb környezetének is. Emellett gyakran a beteg is szenvedésként éli meg mindennapjait.
"Stabilak az instabilitásban"
A borderline személyiségzavarban szenvedők nehezen kezelik érzelmi, indulati életüket. Rendkívül gyakoriak a szélsőséges érzelmi megnyilvánulások. A végletekig képesek szeretni és gyűlölni, sokszor ugyanazt az embert. Mind depressziós, mind mániás tünetek előfordulhatnak.
Szinte állandó jelleggel szoronganak, viszont a szorongásoldókhoz nagyon gyorsan hozzászoknak. Kapcsolataikban is rendkívül változékonyak; hol erősen kötődnek, hol önállóságukat bizonygatják bármi áron. Irányításra, támogatásra szorulnak, de alig tűrik azt. Indulataikat nehezen, szinte egyáltalán nem tudják kontrollálni; gyakoriak az agresszív megnyilvánulások.
Viselkedésük szélsőséges, kiszámíthatatlan. Indulatosak, gyakran manipulatívak, jeleneteket rendeznek, máskor visszahúzódóak, akár teljesen regresszív állapotba is kerülhetnek. Időnként pszichotikus tünetek is megjelenhetnek. Gyakran szenvednek éppen önmaguktól is, nincs stabil, kialakult énképük.
Gyakran feszegetik az erkölcsi normák határait
Borderline személyiségzavarnál hiányoznak a hosszú távú célok, elképzelések, önálló életvitelük nehézkes, gyakran feszegetik az erkölcsi normák határait, nem ritka a törvénnyel való ütközés sem. Jellemzőek a párkapcsolati nehézségek, gyakori, felelőtlen partnercsere, kisebb-nagyobb törvénysértés, drog-, alkoholfogyasztás. Önpusztító életmódot élnek, gyakoriak az öngyilkossági fenyegetések, kísérletek is. Rendkívül félnek az egyedül maradástól, szeparációtól, unalomtól. Állandó élménykeresés, kifejezett törődésigény jellemzi őket.
Kezelésük nehézkes, átütő, pláne gyors siker nem várható, és ennek gyakran éppen a betegek ambivalens, változékony hozzáállása az oka. A szélsőséges hangulati ingadozások, szorongás, agresszív, öngyilkossági megnyilvánulások, esetleges pszichotikus tünetek gyógyszeresen is kezelendőek, de mindig tekintettel kell lenni arra, hogy az egyén nagyon könnyen és gyorsan gyógyszerfüggővé válhat.
Hosszú távon a stabil, jól képzett pszichoterapeuta által vezetett pszichoterápiás kezelés lehet hatékony, mely jó esetben éveken át tart. Itt a személyiség újrastruktúrálása a cél, ahol az egyén végre megtapasztalhat egy stabil, bizalomteli kapcsolatot, ahol szélsőséges viselkedésére sem megtorlás a válasz. A támogató csoport-terápia is hatékony lehet.
Persze, ehhez meg kell nyerni az egyén együttműködését, mely önmagában is nehéz feladat.